Az élet iskolája...

Megbocsátás! Sokszor hallom, hogy "én már megbocsátottam a szüleimnek azért mert olyanok voltak...stb." Közben pedig amikor erről beszélünk, megjelenik a düh, az agresszió, az elutasítás...stb. Tényleg megbocsátottunk? Hol bocsátottunk meg? A fejünkben, vagy a szívünkben? Amikor valóban megtörtént a megbocsátás a helyét egyfajta elfogadás, szeretet, harmónia váltja fel. Nem merül fel tovább kérdés, elutasítás, ellenállás. Amikor nem bocsátok meg valakinek, valamiért, az nem a másik félről szól, hanem rólam, a bennem lévő érzelmi blokkról. Ha sokáig ebben az állapotomban maradok, bizony előbb-utóbb megbetegít. És minden embert másként, és más formában.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elutasítás!! Egy olyan érzelem, a személyiségünk része, amely nem az elutasított, kirekesztett személyről, lehetőségről, tárgyról szól, hanem rólunk, mert egy bennünk lévő érzelemtest része. Az előbbiek, csak eszközök, hogy észrevegyük önmagunkban, figyelmünket ráhelyezzük, és meglássuk magunkban, hogy tovább ne akadályozzuk vele a létezésünket.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szeretném veletek megosztani egy hozzászólásomat, egy bejegyzéshez:

"A férfit a nőnek kell felemelnie, a nőt pedig a férfinak, és akkor lesznek együtt, egymással, és akkor fogja mindenki a saját energiáit megélni (többek között), és a saját szerepében megmaradni. Ehhez nagyanyáink, nagyapáink még értettek, aztán valahogy jól elfelejtettük. A férfi nem tud példát mutatni, ha nem ismeri a férfi "szerepet"...és a nő sem tud példát mutatni, ha nem éli a női "szerepet", a női energiát. A családi mintázat arról szól, hogy a fiú és lány gyermekek is hozzák otthonról a férfi és a női minőséget egyaránt. Az oldal, ahonnan idéztél, nagyon jól érzékelteti, hogy igenis vissza kell állítani a női és férfi szerepeket, minden téren. A szülés mindig is a nő szerepe volt, és az is marad, a gyermekek felnevelése és gondoskodása is az ő szerepe, a férfié a teremtés a világban való megnyilvánulás. Az egyensúlyi állapot ez volt régen, és én kívánom, hogy mielőbb visszaálljon ez a rend, mert különben az emberiség még nagyobb bajban lesz a jövőben, mint most van."

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2012. március 15.-i összefogás után írtam ezt a kis szösszenetet:

Az elmúlt két napban a természeti törvények megmutatták, hogy a szívből jövő szeretet, az összefogás sokkal hatásosabb, sokkal nagyobb dolgokra képes, mint a politikai erők által képviselt széthúzás. Emberek! Nyissuk meg a szívünket, próbáljuk szeretni önmagunkat és másokat, ne várjunk senkire és semmire, hogy megoldjon bármit is helyettünk. És ne hagyjuk magunkat megvezetni a hatalmi erőktől!

A tegnapi nap nem politikai rendezvényekről szólt, mint ahogy az elmúlt években, évtizedekben minden március 15.-e, hanem a MOSTról, a MAról, a SZERETETről, a MEGNYÍLT SZIVEKről, az ÖSSZEFOGÁSról, az EGYÜTT-EGYMÁSÉRról, RÓLUNK MAGYAROKRÓL! Ezt nevezem "DICSŐSÉGES FORRADALOMNAK" ! Nagyon jó volt érezni a tegnapi 14 órai meditációnál azt az erőt, az a sok energiát, amit beleadtunk közösen, hogy végre felemeljük MI MAGYAROK, MAGUNKNAK, MAGUNKBAN a tudatunkat, és a MAGYARSÁG KOLLEKTÍV TUDATÁT.

Teljes szívemből kívánom, hogy a holnap, a holnapután és a következő hetek, évek is ebben az összefogásban, egyetértésben, szeretetben teljen, és ne váljunk szenvedőkké, áldozatokká, hanem tegyünk magunkért, legyünk optimisták és boldogok, és ne váljunk a múltunk rabjává, legyen az 56, Trianon, 1848, vagy bármi más. Mindaz amit szükséges volt a magyarságnak elszenvednie a múltban, annak hiszem, és tudom, hogy volt értelme, és ez a tegnapi nap megmutatkozott. Tegnap a hó fogságába került emberek és a segítők (rendőrök, mentősök, civilek, Internet előtt ülők, meditálók, imádkozók, önkéntesek, osztrák segítők, tűzoltók, katasztrófa védelmisek….stb.) mind, mint a szeretetükről tettek tanúbizonyságot!

Ne éljünk a múlt árnyékába, ne hordozzuk tovább a múlt sérelmeit, lépjünk túl rajta egyéni és kollektív szinten is, mert csak ebben az esetben történhet meg a VÁLTOZÁS. Mert ha nem vagyunk képesek VÁLTOZNI, VÁLTOZTATNI egyéni és kollektív szinten, bizony soha nem leszünk boldogok.