Életkor különbség és a párkapcsolat

Mostanában többször kérdezték, hogy mi a véleményem az olyan párkapcsolatról, ahol a férfi a fiatalabb, a nő az idősebb. A saját, valamint az általam tartott kezelések, család-lélek terápiák, és párkapcsolati tréningek tapasztalatai szerint megosztom a témával kapcsolatos észrevételeimet, melyek általánosságban értendők. Vagyis minden egyes  párkapcsolat külön-külön vizsgálandó. 

Először is, ha két embernek találkoznia kell egymással, mint Nő és Férfi akkor az elkerülhetetlen. Még akkor is elkerülhetetlen, ha csak úgy találkoznak, mint csaj és pasi.  Van egy kedvenc idézetem a TOUCH-Érintés című sorozatból, ami erre a kérdéskörre (és valamennyi életterületeinkre) vonatkoztatható: "Ha két pontnak találkoznia kell egymással, de a közvetlen érintkezés lehetetlen, az Univerzum mindig talál más utat."

Ha a fentiekből indulunk ki, akkor egy nő és férfi találkozását az életkor nem befolyásolhatja, sem abban az esetben, ha a férfi az idősebb, sem abban az esetben, ha a nő az idősebb. 

Az alap párkapcsolati, házastársi minta főként fiatalon, a családalapítás időszakában az általános, hogy  a férfi az idősebb, vagy egy korúak, esetleg csak egy-két évvel idősebb a hölgy. 

A házasságom, és a komolyabb kapcsolataim a fenti "minta" szerint alakultak többé-kevésbé. DE...volt az életemnek egy olyan szakasza, amikor  a gyermeknevelésen kívül a karrierépítés volt a fő szempont, ekkor megtapasztalhattam, hogy milyen kapcsolat lehet az, amikor a pasi (direkt nem férfit írok) a fiatalabb. Esélytelen volt a találkozás arra, hogy valódi párkapcsolattá alakuljon. Tudjátok miért? Mert egy karrierét építő hölgy nagyon ritka esetben tud NŐ lenni, és élni annak minden aspektusát. Ilyenkor a hölgyek vagy férfi energiákat, vagy anyai mintákat, vagy megmentő-segítői mintákat képviselnek a kapcsolaton, házasságon belül.  Vagyis amikor a nő nem éli a női energiáit, akkor a  a "kényelmes kapcsolat", a "választhatatlan pasik"... stb. szempontok szerint választ párt, akár tud róla, akár nem. Csak ez nem párkapcsolat. Mégis sokat tud adni mindkét félnek. Azt sem mondanám, hogy nincs rá szükség, amennyiben felismerjük általa a bennünk lévő elakadásokat, sérüléseket, családi-lélek energetikai mintázatokat. 

Természetesen az ilyen típusú hölgyek megtalálják a másik felüket, vagyis azt a pasit, akinek az anyukájával kapcsolatosan érzelmi sérülései vannak, még nem nőtt fel (és ez akkor is igaz, ha úgy tűnik, hogy felnőttként éli az életét), vagy fél felvállalni a férfiasságát és esze ágában sincs gyermeket vállalni a lelke mélyén, hiába hangoztatja az elméjével, hogy nem zárkózik el a gyermekvállalás elől. Csak néhány példát említettem, mert sokkal szerteágazóbb, és sokkal bonyolultabb, mint hogy néhány mondatban le lehetne írni. 

Tulajdonképpen el is érkeztünk arra a pontra, ami meghatározza a párkapcsolatok, házasságok nagy részét akkor, amikor a pasi-csaj kapcsolat jön létre, és nem a Férfi-Nő energiái szerinti kapcsolódás. Az elmúlt évek során nagyon sok olyan párkapcsolattal találkoztam, ahol az elmében megfogalmazott, meghatározott szempontok szerint szerették volna fenn tartani a párkapcsolatot. Illúzió hegyeket építettek fel, hogy milyen szempontok szerint kell egy kapcsolatnak működnie. Az igazi tűz, az igazi szenvedély, a pillanat megélése egy ilyen kapcsolatban nem volt fellelhető. Melyek ezek a szempontok? Például: amikor a hölgy az idősebb, akkor nagyon sokszor fél attól, hogy egyedül marad. Ha segítőként tevékenykedik, még nem oldotta fel a megmentő-segítő energiáit, vagy nincs gyermeke és anyaként tekint a partnerére, és talán a legdurvább - számomra - amikor mindenáron gyermeket akar, és teljesen mindegy ki az, csak legyen egy pasi az életében, és szülhessen gyermeket/gyermekeket. Mindez akkor történhet, ha olyan érzelmi blokkok, sérülésekkel terhelt, amelyeket még nem sikerült feloldania. 

Ha körbe nézünk a környezetünkben, nagyon sok olyan kapcsolatot láthatunk, ahol mindenféle családi és egyéb energetikai mintázat érvényesül, de egyik fél sem éli a hagyományos Nő, Férfi szerepet. Gondolom, most sokan megkérdezik, hogy ez társadalmi probléma-e? Szerintem igen, az is nagy részben jelen van ezeknél a kapcsolatoknál. Hiszen a mai világban nagyon kevés olyan ember van, aki éli önmagát, éli az érzelmeit, önállóan, felelősségteljesen gondolkodik, cselekszik. A legtöbb ember - valamikor én is ilyen voltam - megfelelési kényszerrel, illúziók építésével, elvárásokkal küszködik vagy a szülei felé, vagy a társadalmi elvárások felé. 

Azok a kapcsolatok, amelyek félelmekre, család-lélek energetikai mintázatokra, sérülésekre, társadalmi elvárás szerinti megfelelésre épülnek, az emberiség jelenlegi tudatossági szintjén már nincs létjogosultsága, egymás után omlanak össze. Ahol erőteljesek a párkapcsolaton belül a kényelmi szempontok, a függőség kialakulása, a megszokás, a múlthoz való ragaszkodás, ott sajnos előbb-utóbb meg jelenhet a betegség akár valamelyik, akár mindkét félnél.

Kedves Olvasó! Most joggal kérdezed, hogy akkor milyen a valódi párkapcsolat?

Nő oldaláról megközelítve röviden, általánosságban: Amikor megszűnnek a félelmek, feloldódnak a belső sérülések és  a családi mintázatból hozott elakadások, érzelmi blokkok. A szívünk mélyén elfogadjuk a szüleinket, a gyermekkorunkat, és megszületik a MEGBOCSÁTÁST. (Nemcsak az elmében. (Bővebben itt olvashatsz: https://csaladlelek-gyogyitas.webnode.hu/blog/az-elet-iskolaja-/ ) Megjelenik a lágyság, a befogadás. Amikor nem akarjuk megváltoztatni a Férfit, nincsenek felé elvárásaink, hanem megengedjük neki felvállalni önmagát. Amikor nem ítéljük el a férfiakat, hanem megértjük, elfogadjuk, hogy ők mások, mint mi, hiszen mi NŐK vagyunk, ők pedig FÉRFIAK. Amikor nem illúzió halmazok alapján határozzuk meg, hogy milyen legyen egy párkapcsolat, hanem éljük önmagunkat, ismerjük a személyiségünket, és megengedjük magunknak a teljességet. Amikor meg tudjuk teremteni a harmonikus családi hátteret és segíteni tudjuk, képesek vagyunk felemelni a tásunkban a Férfi teremtő energiáját. 

Férfi oldalról megközelítve: Amikor megszűnnek a félelmek, feloldódnak a belső sérülések, érzelmi blokkok, a családi mintázatból hozott elakadások.  A férfiaknál nagyon fontos az anyukától való elszakadás is, és hogy ne féljen a felelősségvállalástól, a gyermekvállalástól, hogy ezek a blokkok feloldásra kerüljenek. Szoktuk mondani, hogy "a Férfiak a teremtés koronái". Amikor egy férfi megtalálta magát a világban, akkor már nem lesz szüksége anyuka pótlót keresni, és a lányát sem fogja keresni a párjában, hanem egy vele egyenrangú társat, akit elfogad, akinek megengedi a női energia megélését. A férfiaknál, akik nem használják ki az intuitív képességeiket, az érzelmeiket elfojtják, nem merik megélni; általában az ego szintjén elképzelnek maguknak egy tökéletes társat korban, kinézetben, anyagi helyzetben, és közben nem élnek az Univerzum által megteremtett lehetőségekkel (Ez a mondat igaz a nőkre is.) 

Tehát röviden: ha két ember között az egós elvárások szerinti kapcsolat létrehozása a cél, akkor abból nagyon ritka esetben lesz boldogság. Talán ideig-óráig úgy tűnik, de egy idő után felszínre kerülnek ezek az elvárások, amelyek megnehezítik az életüket, és a kapcsolatukat.

Amikor két ember között megjelenik a tűz, megjelenik az elvárás nélküli, elfogadásos, elengedéses tiszta szeretet, a teljességet önmagában élő felek kapcsolódnak, akkor már nem kérdés, sem a kor, sem a családi háttér, sem a gyermek vállalás, sem az anyagiak. Hiszen csak "VANNAK", Léteznek, élik a Teljességet, élik a saját nemiségüket, és az azzal járó összes feladatot,  még akkor is, amikor  felmerülnek az együtt töltött időszakban a megoldandó feladatok (direkt nem problémaként fogalmaztam).

Hiszem, hogy a Tudatosság  Útján haladva - amin Te is rajta vagy, hiszen olvasod ezt a bejegyzésemet - egyre többen érjük el a fenti állapotot, és tudjuk megvalósítani azt a harmóniát, ami a család békéjéről, boldogságáról, és az egyéni boldogságról szól. Ebben a harmóniában már az életkor különbségek sem számítanak!

Szeretettel kívánok boldog kiteljesedést az életedben, és a kapcsolataidban!