Elvonulás

Vipassana elvonulás

12 nap csend…

Elzárva a világtól, nincs senki, nincs semmi…csak a csend. Van 5 ember, aki ez idő alatt nem néz egymásra, nem kommunikál, és lehetőség szerint még a találkozást is kerüli.

Vagyok én és én és én (test-lélek-szellem)…és senki más.

Nincs külső inger: olvasás, beszélgetés, írás, zene hallgatás, TV-nézés…stb. Nincs szemkontaktus sem emberrel, sem állattal.  

Van meditáció, lassú mozgás (2 méteres távú sétálás = kb. 20 perc), tudatos evés és tudatos tisztálkodás. (Az egyedüli tevékenység amit végezni lehet, a ruhanemű tisztántartása, és az étkezés utáni egy-egy evőeszköz és tányér mosogatása.)

Lelassul minden, még a test funkciói is. Ami nagyon nehezen lassul, az ego. Ő mindig jelen van. Árasztja a gondolatokat, néha kényszeres gondolatokat. A gondolatok felszínre hozzák a negatív érzelmeket, melyek generálják a testi tüneteket, fájdalmakat. Ha nincs rálátás, bespiráloz, beszippant, amiből nehéz kijönni. Egyedül  a testmozgás (nyújtás, jóga, TAO) erőltetése (mert az EGO a testmozgást sem szereti), amely egy idő után mélyebb szinteket mozgat meg, mint a felszín.

Az egyedüli Társ ebben a 12 napban a FIGYELEM. A figyelem ami a jelenben tart, ami feloldja a kényszeres gondolatokat, ami feloldja a testi tüneteket/fájdalmakat. Ami benne tart a MOST-ban. A FIGYELEM ami megteremti a harmóniát és a békét, ami gyengíti az EGO „játékát”.

Közben jön a cica, aki nem érti, ha a megérkezés napján kapott simogatást, akkor most miért nem kapja meg , miért nem nézek rá. Ő rendszeresen próbálkozik. Meditáció alatt dörgölődzik, napközben befekszik a szomszédos ágyba, és továbbra is várja a korábbi szeretetet.

 Megérkezik Parázska is a fehér csikó, aki hozzászokott a simogatáshoz a beszélgetéshez, és most senki nem szól hozzá. Majd Parázska hívja a mamáját segítségül, beállnak a nyitott ablak elé, és néznek befelé mindketten és várják a kedves szót, várják a simogatást. Két napig kitartóak a 40 fokos hőségben, majd távoznak és nem jönnek vissza többé, hiszen nem kapták meg a korábbi szeretetet.

Folyamatosan jelen vannak a nagyméretű dongók, legyek (melyek egy lovas tanyán elkerülhetetlenek), a szúnyogok és egyéb – fájdalmas csípésekkel támadó – rovarok.

Amikor van a FIGYELEM és a JELEN, soha nem csípnek. Csak akkor támadnak, amikor peregnek a gondolatok, amikor az EGO van jelen.

Ezek a csodás állatok ösztönös lények, akiknek nincs egojuk, nem gondolkodnak, nem magyaráznak bele semmit a történésekbe, csak próbálkoznak újra és újra, mindenki a maga módján.

És a 12 napos  CSEND alatt  folyamatosan – mindegyikük a saját módján - tanítanak.

Közben kitágul a TÉR, az anyag egyfajta átalakuláson megy át.

Túl a felén a 12 napnak, egyszer csak elmúlik minden. Nincs kényszeres gondolat, megszűnnek a testi fájdalmak, elmúlik az ego hadakozása a CSEND ellen (mert ő nem szereti a csendet, szüksége van külső ingerekre), és marad a FIGYELEM, a MOST, a JELEN, a HARMÓNIA, a BÉKE, és az EGYENSÚLY állapota. Csodálatos érzés!!!

Közben jönnek a FELISMERÉSEK, a még fel nem oldott érzelmi blokkok. Minden átalakul, megváltozik, egyszerűnek és csodálatosnak tűnik. Nincs ELVÁRÁS, nincs FÉLELEM, nincs AKARÁS.

A figyelemben és jelenben lecsendesül az elme, felszínre kerül a tudat és ezzel együtt az ELFOGADÁS, a BEFOGÁDÁS, az INTUÍCIÓ és a szívben lakozó SZERETET állapota.

Ez az állapot még mindig tart, túl a 12 napon…

 A 12 nap CSEND után jön a ZAJ. A hangszálaknak nehéz kiadni a hangokat, a szavak formálása még nehezebb.  A mondatok formálása még órákig komoly erőfeszítésbe kerül. A külvilággal való szembesülés nagyon erőteljes, hangos, a lelket kíméletlenül zavarja. Olyan, mint amikor egy csecsemő megszületik, és hatalmas fényekkel, zajjal, emberi hangokkal, levegővétellel, sírással szükséges „megbirkóznia”. NEHÉZ!!!

A valóvilághoz szükséges alkalmazkodni, legyen az bármilyen nehéz is, hiszen az élet része. A folyamat lassú, az értékek mások, és a hozzáállás is más.

A valóvilágban érezhető és értékelhető igazán mindaz a VÁLTOZÁS, amit a 12 napos CSEND adott. És ez a  VÁLTOZÁS  tovább tart…

Szeretettel,

Sveates