Menekült és hajléktalan ügy a saját életemben…

Szeretettel ajánlom, ezt a kicsiny részletet a saját életemből! Remélem hasznos lesz számodra, hogy más szemüvegen keresztül nézd a mai helyzetet, önmagadat, és a családodat. :-)

Menekült ügy

A családom, felmenőim folyamatosan ki voltak téve a menekülésnek. Nem a mostani típusú menekülés, ami most van Európában, egyéni szinten energetikailag mégis hasonló. Hiszen az érzelmi hozzá állásuk pozitivitása vagy negatívitása volt meghatározó tényező a további generációkra nézve. Ennek az érzelmi részleteibe nem mennék bele, mert mindenki, aki olvassa mást és mást olvasna ki belőle, hiszen a saját szűrűjén keresztül képes csak megérteni a leírt szavakat. És ez így van rendjén
Egyet emelnék ki, ami talán a legnagyobb hatással volt az életemre. Apai nagypapámnak nagyon nehéz gyermekkora volt, és pont ebből kifolyólag nem tudott mit kezdeni a családjával, a fiával, és a szeretett felesége korán történő elvesztésével. Hiszen nem kapott szeretet mintát, viszont annál több negatív tapasztalatot. Mégis valahol benne volt a szeretet, amelyet idegen embereken keresztül tudott megnyilvánítani, amely apukámon keresztül nálam is egyfajta formában mintaként tovább élt.

A háború idején a szeretete abban nyilvánult meg, hogy egy egész zsidó családot sikerült elbújtatnia és megmenekítenie a deportálástól, veszélyeztetve ezzel a cselekedetével a saját életét, és a családja életét is.

Ez a család annyira hálás volt a nagypapámnak, hogy volt időszak, amikor hálájuk eredményeképpen viszont segítették.
A nagypapám meghalt, és nagyon sokáig nem volt szó erről a tettéről. Emlékszem, gyermekként, amikor mesélt róla, én mindig nagy szemekkel meredtem, és csodáltam őt ezért a tettéért, annak ellenére, hogy voltak olyan tettei, amelyekért nagyon haragudtam rá, sőt sokszor gyűlöltem.

És egyszer csak elérkezett az az idő, amikor a nagypapám jó cselekedete meghozta gyümölcsét számomra. Apukám véletlenül (és mégsem véletlenül) összetalálkozott ezzel a kedves családfővel, aki akkor már elég idős volt, de egy nagyon fontos pozíciót töltött be. Kérdezte apukámat a családjáról, megittak egy kávét, majd apukám elmesélte, hogy éppen munkát keresek. (16 éves voltam, és akkor költöztem fel Budapestre). És ő segített. Annak ellenére, hogy semmit nem tudtam arról az állásról, amire alkalmazott, a felvételin megbuktam, ő mégis alkalmazott. Azt mondta: TARTOZOM ENNYIVEL NAGYAPÁDNAK!
Az én nagypapám így járult hozzá az én karrieremhez, és életutamhoz, amelyet a mai napig járok.
A SZERETET MINDENT FELÜL TUD ÍRNI. Soha ne gyűlöletből, illúzióból, saját magunk előtérbe helyezéséből döntsünk, hanem mindig szeretetből.

Hajléktalan ügy

Mennyire összefügg az előzőekkel…
Amikor még vezető pozícióban dolgoztam, volt egy olyan lehetőség, ha megváltozott munkaképességű és egyéb szociális problémákkal küzdő embereket alkalmaz a cég, akkor különböző adókedvezmények vehetők igénybe.
Cégvezetőként és az erős segíteni akarásomnak történő megfelelésként, munkaerőhiánnyal küzdő céget vezetve, gondoltam egyet, és megkerestem egy szervezetet, mely hajléktalanok foglalkoztatásával volt megbízva. A munka és a körülmények adottak voltak, hogy a hajléktalanok tisztán, akkoriban nagyon jó fizetés mellett, kulturált körülmények között elindíthassák az életüket egy jobb élet felé.

40 hajléktalan meghallgatásával, kipróbálásával töltöttem el nem kevés időt, mert úgy gondoltam, hogy ez nekik és a cégemnek is hasznos lesz, és mindenki jól jár.

A 40 emberből 3 volt, aki szeretett volna dolgozni, de az egészségi állapota csak nagyon rövid ideig engedte meg nekik. A többiektől szó szerint a következőt kaptam: „Mit képzelsz Te magadról? Miért akarsz bele avatkozni az életünkben? Ezt mi választottuk és nekünk ez így jó, ahogy van.”

Ott, akkor úgy megdöbbentem, hogy szóhoz sem jutottam. Viszont hálás vagyok nekik a mai napig, annak ellenére, hogy nagyon sok energiát, időt, figyelmet szenteltem nekik, mert általuk hatalmas tanítást kaptam. Csak annak segíts, aki kéri a segítségedet. Ne akarj senkit megmenteni a saját maga által választott sorsától, szenvedésétől, betegségétől, negativitásától. Soha ne avatkozz bele más életébe, csak ha kéri.
Mint írtam, akkor még nagyon a racionális énemet éltem, és az egóm, valamint a családi és saját múltam mintái, személyiségeim által vezérelve cselekedtem. Ma már tudom, hogy ezek olyan tanítások voltak számomra, ami a mai segítői életemben hatalmas lehetőségek voltak.
 

Amikor nem akarunk beleszólni, megváltoztatni más életét, a másik embert, amikor elfogadjuk a másik helyzetét, amelyet választott magának, amikor csak megnyitjuk a szívünket és a tiszta szeretet érzésével hagyjuk, hogy a másik elvegye tőlünk, amit szeretne, na, akkor tudunk segíteni a legtöbbet.
 

Mindig légy résen, hogy milyen érzelemből, milyen szándékkal végzed a cselekedeteidet, mert az bumerángként rád, vagy akár a családod következő generációira is kihatással lehet.